A Lánchíd szeizmikus felmérése

Részletek a tanulmányból

Szelvények nyomvonala:

A mederfenék morfológiájának változása a Lánchídtól 100 m-es távolságban már nyugodtnak nevezhető, így a felmérés során ezen a területen az előre tervezett 50 m-es rácshálót csak két hossz-szelvénnyel egészítettük ki. A pillérek közelében azonban igen gyors változásokat tapasztaltunk, ezért a híd alatt a folyó teljes keresztmetszetében 4 szelvényt mértünk. A híd alatti szelvényeket kiegészítettük egy északi és egy déli szelvénnyel melyet a pillérekhez lehető legközelebb helyeztünk el

A mederfenék morfológiája és üledékvastagság változása:

Általánosságban elmondható, hogy a mélységtérkép által mutatott morfológia jelentősen eltér a várakozásoknak megfelelő átlagos mederalaktól. A budai oldalon kimélyülő és felgyorsuló folyó a két pillér között zátonyt épít. A meder közepén található zátonyszerű képződmény legerőteljesebben a hídtól északra és a hídtengelyben mért szelvényen jelentkezik, majd dél felé haladva fokozatosan ellaposodik. A híd alatt mintegy 5-6 m üledékből épült zátony fejlődése jól nyomon követhető a keresztszelvényen. A budai part felé dőlő horizontok azt mutatják, hogy a zátony fokozatosan épült ki a pesti part irányából a budai oldal felé

(II. Függelék, LancHid-103, K 50).

Minden szelvény mutatja a sodorvonalban mintegy 10-12 méter mélységben található korábbi mederfeneket, mely a budai oldal irányába egyenletesen mélyül. Ezek szerint valaha a budai oldalon mind a hídtól északra, mind délre a pillér vonalában a mai pillér melletti és mögötti kimosódásnak megfelelő vízmélységek lehettek. Ezzel szemben a pesti oldalon csak mintegy 2 m folyami üledéket találunk. A zátony kialakulására lehetséges magyarázatot adhat a Duna balkanyarja, mely a sodorvonalat a budai partra tereli. A pillérek által csökkentett keresztmetszetben a megnövekedett sodrás így a budai oldalon jelentős eróziót végez, a folyó középvonalában pedig zátonyt épít. A pesti partot kis sodrás és csekély üledékvastagság jellemzi.

Mindkét pillér mellet erőteljes kimosódások láthatók. A budai pillért körülölelő kimosódás annak tengelyétől délre éri el legmélyebb pontját ahol a szelvények mintegy 4 m üledék hiányát jelzik. A pillérek mindkét oldalukon jelentős mennyiségű kőszórással lettek megtámasztva, mely 10 m-t elérő szélességű vállakat eredményez a pillérek mellett és deli oldalán. Mind a mélységtérkép, mind a szelvények (II. Függelék, LancHid-128+113+106, K0) jól dokumentálják a pillért támasztó kőszórást, továbbá olyan kőszórások jelenlétét, melyek esetenként rossz helyre lettek telepítve.

Alacsony vízállásnál a kőszórások kibukkannak a vízszint fölé, ahogy ezt a 26.8 cm-es vízállásnál 2003 augusztusában a pesti pillér deli oldalán készült kép is mutatja.

A kőszórások folytatása a pillérek tengelyében az északi és déli szelvényeken is megtalálható. A pesti pillér kimosódása lényegesen csekélyebb, mintegy 2 m üledék hiányát jelzi, bár a pesti partról szelvények tanúsága szerint benyúlik egy feltehetően nem természetes eredetű váll, mely a pillér mellett éles bevágódást eredményez

(II. Függelék, LancHid-129+112+108, K0)
Az üledékvastagság térkép készítése fúrás hiányában csak az Árpád híd, Margit híd és a Szabadság híd folyami üledékeinek analógiájára történhetett. Ennek ellenére a folyami üledékek a fekütől jól elkülönülnek, így bár a fúrások hiánya a térkép megbízhatóságát rontja, mégis lehetőségünk nyílik az alapvető tendenciák felismerésére. Az üledékvastagságok jól kirajzolják a Duna középvonalában épülő zátonyt és a budai oldalra terelődött sodorvonal kettéválását a hídtól délre. Egyértelműen kivehető a továbbá a folyami üledékek fokozatos kivékonyodása a budai part irányában. Világosan kirajzolódnak a pillérek melletti ill. azoktól elszigetelten jelentkező kőszórások is

A 2002. évi felmérés eredményeinek összefoglalása: